- 1880. május 18-án, jakabházi birtokán halt meg gróf Zichy Hermann. 1814. június 15-én született Molnáriban (ma Püspökmolnári). Édesanyját, gróf Festetics Júliát kétéves korában veszítette el. Édesapja, gróf Zichy Károly három évvel később vette feleségül Seilern Crescence-t. 20 éves volt (még nem nagykorú), amikor apja is meghalt. Nevelőanyja később férjhez ment gróf Széchenyi Istvánhoz. Zichy Hermann gróf katonatiszt lett, a szabadságharc idején Szentgotthárdon is toborzott a nemzetőrségbe. 1843-ban egyik megalapítója volt a helyi Olvasó egyletnek. 1859-ben Szombathely város első díszpolgára lett. 1852-ben Jakabházán építtette föl kastélyát családjának. 4 gyermeke született, fia, ifjabb Hermann a körmendi járás országgyűlési képviselőjeként 1892-1896 között, Karolina lánya a szentgotthárdi Nőegylet egyik vezetőjeként a kisdedóvó megnyitásáért fáradozott.
1885-ös év eseményei
- 1885. október 1-jén nyílt meg az óvoda Szent-Gotthárdon, a Széchenyi utca 27. szám alatt. 1880-ban báró Roszner Józsefné gróf Zichy Karolina kezdeményezésére alakult meg a Nőegylet. Alapszabályában a legfontosabb feladatként jelölte meg az alaptőke előteremtését a kisdedóvó létesítéséhez. Az első óvónő a 26 éves, kolozsvári születésű Ambrózy Czeczilia, a későbbi Heilmann Károlyné lett, munkáját a kezdetekkor csak egyetlen dajka segítette. 1925-ben, 40 év szolgálat után ment nyugdíjba.
1890-es év eseményei
- 1890. június 26-án egyhangúlag döntötte el a képviselő testület „alapfokú iparos tanonciskola” létrehozását. Egy 1884-es törvény előírta minden mesterember számára, hogy köteles tanoncait iskolába beíratni, utánuk meghatározott díjat fizetni. Az új iparos tanoncoktatás a Fő téren található római katolikus iskolában kapott helyet. Pályázatot írtak ki, melyre 3 tanító jelentkezett: Platz Ede Nagyfalváról, Moór Károly Hárspatakról és Pum Károly helyből. Pum Károlyra esett a választás. 1921. évi nyugdíjazásáig látta el a feladatot, Kern József lett az utóda.
- 1890. június 26-i testületi gyűlésen határozat született arról, hogy a jövőben Szentgotthárd nagyközség lesz. Több rendeletet, köztük a piac működését szabályzó rendeletet hozták meg ekkor.
- 1890. augusztus 25-én született Schwartz Elemér a burgenlandi Vörösváron (ma: Rothenturm). A család hamarosan Nagyfalvára költözött, ezért Szentgotthárdra járt gimnáziumba. Ekkor került kapcsolatba a ciszterci renddel, ahova 1907-ben lépett be, és 7 évvel később szentelték pappá. Tanári, majd nyelvész doktori címet szerezett. 1948-ig hazánkban tanított, ekkor elbocsátották. Belgiumba, a Leuveni Egyetemre hívták, ahol még tíz évig volt professzor. Élete során mintegy 400 cikket és könyvet írt, köztük többet a környékünkről: A rábalapincs-közi nyelvjárás hangtana (Bp., 1914.); A nyugatmagyarországi német helységnevek (Bp., 1932.) Neve szerepel a Magyar Életrajzi és a Magyar Katolikus Lexikonban. Rendes tagja volt a Szent István Akadémiának, meghívott tagja a Magyar Tudományos Akadémiának. Würzburgban halt meg 1962. január 21-én. Kívánsága szerint a Nürnberg közelében levő Seligenportenben található ciszterci monostorban temették el.
- 1890. augusztus 31-én Pum Károly lett az új iparos tanonciskola tanára és igazgatója. Az újonnan szervezett iskola helye a Fő téren a katolikus elemi iskolában lett. Három pályázó közül esett Pum Károly tanítóra a választás. 1858-ban született a közeli Németújváron. 1878-ban a helyi római katolikus iskolában kezdett dolgozni, ahol egyike lett a magyarosítást lelkiismeretesen végző 3 tanárnak, ezért a német származású, de magyar érzelmű pedagógus több kitüntetést kapott. Karmestere volt az egyházi és dalos egyletnek, parancsnoka a tűzoltóknak, alelnöke, elnöke, majd díszelnöke az Asztaltársaságnak. 43 éven keresztül itt tanított, 1938. október 12-én hunyt el, a szentgotthárdi temetőben nyugszik.
- 1890. november 28-án határozták el a Szentgotthárdon jó érzésű hazafiak a Magyar Asztaltársaság megalakítását. December elejére Tomcsányi Lipót gyógyszerész elkészítette az alapszabályzatot. Részt vettek a magyarosítás nemes tevékenységében. Összejöveteleiket a Vám vendéglőben (ma: Hunyadi u. 22. a Kaszagyár mellett, a volt Hunyadi vendéglő) tartották. 1900-ban 186, tíz évvel később pedig 378 tagjuk volt. Minden évben karácsony előtt az összegyűlt pénzen ruhákat vásároltak a szegény gyermekek részére. Három évtizedes hazafias tevékenység után 1920-ban az asztaltársaságból alakult a Szentgotthárdi Magyar Közművelődési Egyesület, az SzMKE.
1895-ös év eseményei
- 1895. február 25-én a Fejér megyei Rácalmáson született Borián József, a későbbi Borián József Elréd, a képzett egyházi szónok. 1924 júniusában doktorált az innsbrucki egyetemen. Szentgotthárdon 1937-1941 között tartózkodott, ahol különböző értékekkel gyarapította a ciszterci rendet, valamint megszervezte az egyházi adózást. Számos egyesületnek igazgatósági tagja volt, cikkeket írt, 1938-ban az Emlékfüzet Szent Gotthárd halálának kilencszáz éves évfordulójára (1038–1938) című műve jelent meg. A következő 21 évben a Veszprém megyei Magyarpolány település ciszterci esperes-plébánosa volt. Veszprémben a kórházban halt meg 1962. január 22-én, sírja Magyarpolányban található.
- 1895. március 19-én elkezdték építeni a gimnáziumot a Rába-parton, a volt faiskola helyén. A fagyok elmúltával ekkor indulhattak el a földmunkák. A terveket Herczeg Zsigmond minisztériumi építész készítette. Loetz Henrich osztrák építész vezetésével két és fél hónappal később, június elején már tető alatt volt a kétemeletes, háromszintes épület, és november 17-én fel is avatták.
- 1895. március 27-én alakult meg a Szentgotthárdi Közművelődési Egyesület. Fő célkitűzése a közművelődés és a hazafias szellem ápolása volt a nagyközségben és a járásban, különösen a szegény sorsú lakosság körében.
- 1895. március 31-én hagyták jóvá a temetőkápolna felújítását. Lang József helyi építőmester terveit fogadták el. A kápolna torony nélkül már a legrégebbi, 1734-ben készült akvarellen is szerepelt, így városunk egyik legkorábbi műemléke. 1740 után a Szentgotthárdra visszatért ciszterci szerzetesek temetkezési helye lett. Eberl Gotthárd plébános 1756 táján tornyot építtetett hozzá, és alatta kriptát alakíttatott ki 15 sírhellyel. Itt pihen 1775 óta Eberl Gotthárd is. 1780-ban a kápolnában helyezték el azt az oltárt, amelyet Schnitzer eredetileg a Nagyboldogasszony templom kriptájába készített, de azt II. József rendelete miatt nem használhatták. A temetőkápolna kriptája 1861-ig szolgált temetkezési helyül, ekkor az északi oldalán található lejáratot kívülről véglegesen befalazták, és földdel feltöltötték. Külső falában a kápolna köré temetett 20 ciszterci szerzetes és egy 1806-ban elhunyt bíró sírtábláit helyezték el. Az 1895-ben neogótikus stílusban újjáépített kápolnát színes ablaküvegekkel, a szentély falát színes, historizáló festéssel díszítették.
- 1895. május 24-én elkezdődött a Dohánygyár építése. Az építőmunkások elhelyezése nem kis gondot jelentett, különösen az őszi–téli hónapokban. Széll Kálmán országgyűlési képviselő közbenjárására sikerült elérni, hogy a gyár itt épüljön, ahol a dohánytermesztésnek évszázados hagyományai voltak. A környék legelső ipari üzeme volt. Főleg női munkaerőt alkalmaztak. Az első 40 évben szivarokat, 1935-től cigarettát gyártottak nagyobb részt külföldi piacra. A gyárat 1948-ban zárták be.
- 1895 októberében Vadásztársaság alakult. Vakarcs Kálmán 1939-ben kiadott könyvéből tudunk erről. Az első időszakban sikeres vadászatokat tartottak Alsószölnökön, Tótfaluban, Rábakeresztúron (ma: Heiligenkreuz), Radafalván (ma: Rudersdorf). Az apátság tulajdonában levő területek közül Magyarlak, Orfalu és Szakonyfalu határában vadászlakokat építettek, hogy az éjszakai szarvaslesek alkalmával kényelmes melegedőt, szállást nyújtsanak a résztvevőknek. Tagok hiányában 1901 januárjában feloszlottak, majd új néven újraalakították. A tehetősebbek béreltek egy-egy területet pl. Rábatótfaluban dr. Kiss Elemér, Rábakethelyen dr. Vargha Gábor, Farkasfán Karácsony Zoltán, Jakabházán Ónody Zoltán, Rábafüzesen Molnár Endre, Zsidán Lang Károly.
- 1895. november 17-én avatták fel a 8 hónappal korábban, március 19-én elkezdett gimnázium épületét. A nagyközség életében ez igazi ünnepnap volt. Országos szinten is nagy visszhangot kapott, megyénk millenniumi ünnepség- sorozatának kezdete lett. Csak úgy özönlöttek az emberek minden felől. Jelen volt Széll Kálmán, dr. Wlassics Gyula kultusz-, Perczel Dezső belügyminiszter, Reiszeg Ede főispán. Szentgotthárd két bejövő útjánál ideiglenesen diadalkaput emeltek. A rendet és a hangulatot kb. 500 fő biztosította, zenekarjaik már kora reggel bevonultak. A bejáratnál emléktáblát avattak, rajta ez áll: „A magyar nemzeti közművelődésnek, Ő Császári és Apostoli Királyi Felsége, I. Ferenc József uralkodása alatt, a magyar királyi kormány és Vas vármegye támogatásával emelte Szentgotthárd nagyközség közönsége, MDCCCXCV.”
Mindenki büszke volt arra a történelmi lépésre, amit ezzel a település megtett.
- 1895. december 1-jén adták ki a Szent-Gotthárd újság első számát a Wellisch Béla tulajdonában levő nyomdában. Wellisch könyvkötőként érkezett 1892-ben a településre, egy év múlva iparengedélyt kapott. Megyénkben harmadikként, a megyeszékhely és Körmend után nyomdát alapított. Mivel a szombathelyi nyomda nem foglalkozott könyvkiadással, így könyvkötészetük sem volt, a létszáma és tevékenységei miatt rövid idő alatt megyénk legjelentősebb nyomdaüzeme lett a Wellisch-nyomda. Az első két évben még magyarul és németül, utána csak magyarul jelentek meg az újságok. A tulajdonos gazdasági és társadalmi sikereket ért el, közéleti emberré vált. Aztán jött a háború, és a sikeres vállalkozás pár hónappal a 20. évforduló előtt bezárt. A világégés okozta papírhiány és a sorkötelezettség miatti munkaerőhiány voltak a fő kiváltó okok. 1914. szeptember 27-én jelent meg az utolsó szám.
- 1895 decemberében megalakult Tornaegylet a testnevelést, ezen belül a vívás, az úszás és az evezés felkarolását tekintette céljának. A gimnázium tornatermében végezték a vívás és torna oktatását nemcsak diákok, de felnőttek részére is, a vízi sportokat pedig a Rábán űzték. 1909-ben elkészült a teniszpálya, de – főleg költségei miatt – nem terjedt el nagyon a teniszezés, mint ahogy a vívás sem. 1912-től kezdve viszont a futball népszerűsége gyorsan nőtt, mert ehhez csak üres területre és labdára volt szükség. Telente a korcsolyázás is sok embert mozgatott meg. (Szentgotthárd sportjának történetéről többet olvashat itt.)
1900-as év eseményei
- 1900. szeptember 1-jén került Marót (Mathiasz) Artúr a gimnáziumba pályakezdőként. 12 évig tanárként, majd 1912-től 23 évig, egészen a nyugdíjazásáig igazgatóként dolgozott. Az első világháború alatti és utáni zavaros, nehéz időszakra estek ezen évei. Lelkes szószólója volt a dalnak és zenének. 1903-1904-es tanévben megalakította a gimnázium énekkarát és az ifjúsági zenekart. Újraélesztette a Dalos Egyletet, 18 éven át karnagyként, 3 évtizedig elnökként vezetve azt. Vezette a tűzoltók zenekarát, elnöke volt a Kaszinónak, titkára a Nőegyletnek. 14 éven át írta és szerkesztette a Szentgotthárd c. hetilapot. A nagy tiszteletben álló, fáradhatatlan tanárt, igazgatót, karnagyot és újságírót dísztagjává választotta az iparos kör. A gimnázium igazgatói irodájában nemcsak példamutató szellemisége, de arcképe is jelen van a mai napig. Portréját kollégája, Ivánka László készítette. Torontál megyében. Máriaföldén született 1877-ben, 79 évesen, 1956-ban Szentgotthárdon halt meg. A régi temetőnkben nyugszik. Nevét évtizedek óta a Zsida és Rábakethely városrészek közötti utca viseli.
- 1900. december 3-i keltezéssel indult a selyemgyár segédkönyvében a bevételek és kiadások vezetése. A könyvet aknarepesz találatok érték, mégis jól látszik benne, milyen pontosan feljegyezték napról napra, hónapról hónapra, évről évre azt, hogy mikor kik dolgoztak, kik voltak a beszállítók, de még a légiriadók időpontját is. Az utolsó adat 1945. június 4-én az volt, hogy az oroszok elvitték a pénztárban levő összesen 218 010,18 pengőt.
- 1900 decemberében alakult meg Szentgotthárdon a Vöröskereszt Fiók Egylete.
- 1900 decemberének elején ünnepelték a Szentgotthárdi Magyar Asztaltársaság megalakulásának 10. évfordulóját. Ebből az alkalomból Fodor Árpád gimnáziumi tanár szerkesztésében humoros formában meg is jelentették az elmúlt egy évtized történetét. Fodor Árpád 1898 és 1910 között volt krónikása, éltetője az asztaltársaságnak.
1905-ös év eseményei
- 1905. február 1-jén Dr. Kiss Elemért főszolgabíróvá választották. 1874-ben született Bihar megyében. 1902. január 1-jétől lett először szolgabíró, majd három év múlva főszolgabíró. Elnöke volt a Katolikus körnek, a Rokkant és Önkéntes Tűzoltó, valamint a járási Lövész Egyletnek. 1914-től megszervezte a helyi és az őriszentpéteri Vöröskereszt Fiók Egyletét és tartalék kórházát. Több mint 3 évtizeden át aktív képviselőként tagja volt pl. a gimnáziumot 1924-ben megmentő küldöttségnek. 1930. január 30-án díszpolgári címet kapott. 70 évesen, 1944. január 13-án hunyt el városunkban. A gasztonyi temetőben, családi sírban nyugszik.
